Ezt a cikket izgatottan, mégis egy kis félelemmel a szívemben írom, mert egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk az életünkben: hamarosan belevágunk egy újabb lombikfolyamatba. Akik már végigjárták ezt az utat, pontosan tudják, hogy mennyi remény, várakozás, félelem és kitartás kíséri minden egyes lépését. Akik most lépnek rá erre az ösvényre, talán éppen most keresik a kapaszkodókat, amelyek segítik őket kiigazodni az úton.
Az érzések kavalkádja
Amikor meghoztuk a döntést, hogy újra belevágunk egy lombikprogramba, az érzelmek széles skálája futott át rajtam. Egyszerre volt jelen az izgatottság, a remény, a bizonytalanság és a félelem attól, hogy mi lesz, ha… Ha sikerül? Ha nem sikerül? Ha ismét csalódnom kell? Ezek a kérdések folyamatosan ott keringenek a fejemben, és biztos vagyok benne, hogy mások is érzik ugyanezt ebben a helyzetben.
A meddőség olyan küzdelem, amelyhez nem kaptam használati utasítást, és amelynek útját sokszor egyedül kellett kitapogatnom. Még akkor is, ha ott van mellettem a férjem, körülöttünk pedig támogató családtagok és barátok, a legmélyebb érzéseimet sokszor csak azok értik igazán, akik maguk is átélték ezt a hullámvasutat.
Elveszve a meddôségben
Amikor először szembesültem a meddőség kérdésével, elveszettnek éreztem magam, kutattam olyan történetek után, amelyek reményt adhatnak, és segítenek megérteni, hogy nem vagyok egyedül a fájdalmammal, a félelmeimmel, a küzdelmemmel. Tudom, hogy sok nő most is ebben a helyzetben van, talán épp te is, aki ezt a cikket olvasod.
Éppen ezért hiszem, hogy a megosztott tapasztalataim erőt adhatnak másoknak, illetve ha nyíltan beszélek róla, azzal segíthetek lebontani a meddőséggel kapcsolatos tabukat, és erősíthetem azt a közösséget, amelyben megtalálhatjuk a megértést, az empátiát és a támogatást.
Újra a startvonalon
Bármennyire is nehéz, hiszem, hogy minden egyes próbálkozás egy újabb esélyt jelent, egy újabb lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz. Persze, sosem felejtem el a múlt sebeit, azokat a pillanatokat, amikor úgy éreztem, összetörik a szívem. De ezek a tapasztalatok formáltak engem, ezek tettek erősebbé, ezek tanítottak meg arra, hogy a legnehezebb pillanatokban is megtaláljam magamban azt a kis szikrát, ami előre visz.
Most, hogy ismét itt állok a startvonalon, egyszerre érzek izgatottságot és óvatosságot. Próbálok nem túl sokat előre gondolkodni, hanem lépésről lépésre haladni, megélni minden pillanatot, és bízni abban, hogy minden úgy alakul, ahogyan annak lennie kell. Közben itt vagyok és megosztom veletek ezt az utat, mert hiszem, hogy együtt könnyebb.
A közösség ereje
Ha te is ezen az úton jársz, szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. Én is átélem ezeket az érzéseket, és szembenézek ezekkel a bizonytalanságokkal. Ha úgy érzed, hogy senki nem érthet meg igazán, tudd, hogy van egy közösség, ahol pontosan tudjuk, milyen érzés végigmenni ezen a folyamaton.
Ha szeretnéd megosztani a saját történeted, kérdésed van, vagy egy támogató szóra van szükséged, írd meg nekem. Együtt sokkal erősebbek vagyunk.
Köszönöm, hogy itt vagy és velem tartasz ezen az úton!
